Verseny: Endurance 2024.09.21.

Beszámolók:

• Molnár Zoltán

• Frey Tamás

  
  

Molnár Zoltán beszámolója

Kis pénz kis foci?

Egy nagy túrót!

Mi, a CBR 125 gárda vagyunk rá az élő példa, hogy kis pénzből is lehet nagy meccset csinálni. Miután megalapítottuk a CBR sportegyesületet, szinte azonnal felmerült, hogy csináljunk a szezon végén egy Endurance futamot, ami ugyanolyan mint a 24 órás, csak ez is összement a mosásban ezért csak 2 órás illetve a motor miatt stílszerűen 125 perces. A szervezés eredményeképpen egy rendes, hivatalos verseny, és családi nap lett, ugrálóvárral játékokkal arcfestéssel és egyéb feleség és gyerekmegőrzős programokkal a verseny mellett.

Én a saját csapatomba-ami mindössze csak annyiban az "enyém" hogy az én CBR kupás motorommal megyünk, tehát nem az "én" csapatom hanem a mienk, a csapaté, mert nagy demokrácia van itten- szóval a csapatomba meghívtam Hercegh Danit, akivel mentünk már ketten ilyen endurance-t csak másik motorral, és jól tudtunk együttműködni, valamint meghívtam Ágit akinek ez volt az első hivatalos versenye. Ágit, aki amúgy nagyon komoly akár több ezer kilométeres túrákat tol "civilben", én rángattam bele a pályamotorozásba, és amikor felkérdeztem, hogy neme akarnae enduranszozni egyet, mondta, hogy dehogynem.

 Így állt össze 'Pomalu se pohybující překážky na draze' csapat Ági-Dani-Zoli felállásban.

A csapatnév kiválasztása is teljesen demokratikusan történt, én felvetettem, hogy valamilyen idétlenség legyen, Ági pedig hozzátette, hogy lehetőleg cseh nyelven, Dani pedig ránk hagyta a plöm-pölöm idétlenkedést.

Az endurance-ra felkészülésünk közös edzésekkel kezdődött még augusztus végén, először csak ketten Ágival, majd Dani is csatlakozott, és immár hárman nyomtuk. Ági 1,15 körüli időket ment stabilan, mi Danival 1:08-1:12 között. Biztos voltam benne, hogy Ági és Dani is még gyorsulni fog, Ági menését nagyon dicsérte mindenki, nem véletlenül, szemre tényleg nagyon szépen ment, és ahogy pihenőkor átbeszéltük a pálya egyes részleteit, hogy hol lehetne még csipegetni ez időből, amikor visszament pályakilométert gyűjteni, láttuk hogy beépítette a motorozásába amit átbeszéltünk. A motorral minden rendben volt, azon kívül, hogy Dani megemlítette, hogy kanyarban leér a csizmája, mire kérdeztük, hogy neked hányas lábad, van, közölte hogy 47-es, jaaa, akkor értem hogy leér. Ezen egy darab ideig nevetgéltünk.

A verseny

Mivel a verseny kiírása, és a versenyt megelőző eligazítás szerint is 15 perccel a rajt előtt a rajtrácson kellett lenni a motoroknak és a rajtoló versenyzőnek, és mivel a késő szeptemberi időpont ellenére eléggé kisütött a nap, ezért Dani vagy 10 percet aszalódott teljes menetfelszerelésben a napon a rajtra várakozva. Ági ezért a csapatban új funkciót kapott, ő lett a csapatban a grid girl is, aki tartja az árnyékoló esernyőt a versenyzőnek, ezt is kiválóan csinálta, mondhatni mindenkinél jobban, mert a többi csapatból senki nem hozott ernyőt.

Elhangozott a "hááááróóm perc a rajtig" figyelmeztetés, Ági le, motor elindít, majd a rajtjelre a hagyományos le-Mans-i átszaladós-motorrapattanos rajt után nekilódult a mezőny, és a pálya fölötti óra megkezdte a visszaszámlálást 125 percről.

Jól kaptuk el a rajtot, de a mezőny közepéről várható volt a tumultus, de ekkora darálóra nem számítottam én sem. Dani bekerült egy olyan 5-6 fős tömörülésbe amin csak igen nehezen tudta magát átverekedni, kicsit iszapbírkózás jellegű volt az egész, mivel ugye a motorok teljesítményben majdnem teljesen egyformák, és egy tumultusban a versenyzők egymást akadályozzák a haladásban. Ilyenkor nagyon ésszel kell motorozni, beragadni sem szabad, de ész nélkül előre menni sem, mert annak csak egyféle vége lehet, türelmes de hatékony menés kell, okosan.

Dani ebben nagyon penge, szépen fel is hozta a csapatot a menete végére valahová a top10 környékére, vagy talán azon belülre is.

Húsz perc után pilótát váltottunk, Ági ült fel a motorra, neki ez volt az első versenye, kérte, hogy kézzel mutogassuk neki a köridőket, az kevésbé vonja el a figyelmét, mintha a rövid célegyenesben a táblát silabizálná.

Ági elég üresbe ment vissza nagyobb csapatok közé, fel tudta venni a ritmust könnyen, és szépen sallangmentesen haladt, mi meg mutogattuk neki a köridőket ahogy megbeszéltük, hogy 3 ujj az 1:13, 4 ujj az 1:14 satöbbi, hogy a mezőnyben érezze, hogy kell még erőltetni, vagy jó a tempója ahogy van.

Igen ám, csak ahogy méregettük, elkezdett bemenni 1:10 alá tartósan és ez nem volt megdumálva, de ez nekünk eszünkbe sem jutott ilyenkor mi van, szóval bőszen mutogattuk neki hogy 1:06, 1:05 ő meg rázta a fejét mert azt hitte, hogy 1:16 és társai időket megy.

Ez a pinduri félreértés oda vezetett, hogy elkezdett komolyan sietni és tényleg ki sem jött 1:10 alól, de mi ezt a Pit wallról nem értettük, hogy mi történik, csak azt láttuk hogy nagyon elkezdett sietni, merthátugye mikor javítson folyamatosan ha nem a versenyen?

Amikor lejött, cserére én következtem és ahogy várható volt egyrészt össze vissza időket mentem, másrészt még gyengéket is, és bár 20 pereces etapokat dumáltunk meg legfeljebb ha 12-13 percet tudtam menni és kipurcantam, mutattam is hogy csere, jött újra Dani.

Ahogy lejöttem és pár perc múlva már kaptam levegőt, néztük Danit, ahogy megint kikapta a darálót, majd megdicsértem Ágit hogy milyen remek időket ment, mire mondta, hogy fenét, nem volt elégedett, de majd még próbál gyorsulni. Akkor fogtam föl hogy mi van és mondtam neki, hogy hékás, a 4 ujj, az nem 1:14 hanem 1:04 volt! Ezt konkrétan nem akarta elhinni, majd megnézte a live timmingben és tényleg. Ennek nagyon örültük, és amikor ismét csere jött és Ági ment fel megint, mutattuk Daninak is hogy nézze miket megy, tök jó.

Újra én kerültem motorra, de ez már komolyan nem esett jól, pár kör után már csak az órát néztem hogy legalább egy 10 percet bírjak valahogy, majd mutattam a cserét, hogy bocsi nem megyen több, végem van.

Dani ismét szépen hozta a motor, majd a célra ráfordítóban önhibáján kívül belekeveredett egy borulásba, amivel megint top 10-en kívül került a csapat. Dani láthatóan bánta is de stimuláta is ez a bosszantó közjáték, így a verseny hátralévő részében még eltökéltebben versenyzett, és a leintéskor oda hozta a csapatot ahová ez lehetséges volt, ebben egyszerűen nem volt több, reálisan nem lehetett többet menni.

Áginak elég új volt a pálya a motort meg nem tudtuk eléggé Dani nagyobb termetére szabni, de ezen majd dolgozunk, hogy neki is komfortosabb legyen, és a verseny végére teljesen kikészülő hátsó gumival is kezdünk majd valamit, és én meg nem tudtam eleget hozzátenni a csapathoz, lényegében ketten mentek végig Ágival, én csak a bajnak tébláboltam ottan.

Bár előzetesen kicsit jobb eredményben reménykedtünk, a mezőny jóval erősebb volt a vártál, ezt el kell fogadni, mi és azt gondolom a többi csapat versenyzői is remekül szórakoztak, ezen a kis motor, kis endurance nagy dili versenyen.

Köszönöm szépen a szervezők munkáját, és a csapatomnak a helytállást.

Jövőre veletek ugyanitt!

Frey Tamás (FRTech by 560 csapat) beszámolója

Csapat:

Frey Péter (bátyám, legutoljára 2019-ben pályázott utoljára, sose ment még ezen a pályán)

Ágoston Huba (Eddig 2 kör ült cbr-en, de egy 390-es duke nyergében Mami kupa állandó résztvevője, pályát csak régi aszfalton robogós 24óráson erőszakolta meg)

Én (Frey Tamás) (Két éve Cbr kupa résztvevője, előtte simson kupázás)

Tudtuk hogy nehéz kezdés vár a csapatra. Taktika az volt, hogy szabadedzésre Tesóm és Huba megy fel, hogy gyakorolják a pályát és szokják a motort. Szépen javultak a köridők ahogy kell.

Időmérőre 20-20-20perces etapokat lőttünk be. Tesóm kezdett, szépen egyre gyorsult. Szerencsére még nem felejtett el motorozni. Huba következett, nagyon ráérzett a motorra. Én bemotoroztam magam. Legjobb időnket Huba futotta meg.

Futamot én kezdtem, remekül sikerült elkapni a rajtot. 2. helyen jöttem el. Próbáltam Templom Vendel után menni, de esélytelen volt. Így beálltam állandó tempóra, kevés kockázatot vállalva. Jött a váltás, tesóm ment fel. Egyre jobban javultak a köridők, ekkor már éreztem baj lesz. Majd rövidesen sárgazászló, mi motorunk sehol. Péter elesett.

Sok időt vesztettünk mire vissza tudott jönni a boxba. Kormány elgörbült, ami nagyobb probléma volt, hogy Péter kesztyűje szétszakadt és az ujját felhasította valami. Arra jutottunk, hogy biztonság érdekében ne folytassa az etapot. Huba nekiállt öltözni. Vissza is tudtunk állni, utolsó helyre estünk vissza. Összesen 10 percet vesztettünk. Innen következett, amit nem gondoltunk.

Huba komoly etapra indult. Görbe kormány nem annyira zavarta. Ekkor jött egy váratlan piroszászló. Ezt ki tudtuk használni lábtartó egyengetésre és kormánycserére.

Huba elfáradt a körözésben ezért én mentem fel az újraindítás után. Tudtam hogy az elején még sokan nem fognak tempót menni. Ezért mindent egy lapra felrakva elindultam előre.

Bejött a taktika jöttünk fel. Maradék kb 1 órában végig 1:00-1:01-es köridőket mentünk Hubával.

Ezzel sikerült feljönni a 8. helyig, ami megegyezett a rajtszámunkkal. Utolsó, 19. helyről 8. helyig feljönni szerintünk szép eredmény. Igaz dobogóra nem sikerült állni, legalább jót motoroztunk.

Video összefoglaló

A futamról felvétel készült, kikerült a CBR125 Racing Youtube csatornájára.